Work Text:
Ami azt illeti, Darth Mault nem hiába tartották egykor a galaxis legjobb akrobata sithjének, mely tituluson még lábai elvesztése sem változtatott igazán, sőt a mandalóri Árnyék Kollektíva bűnözővezéreként is hírhedt maradt mozdulatairól s harci tudásáról. A tehetség azonban nem minden, technikáját sok év kemény kiképzése útján finomította, tökéletesítette a férfi. Edzés, melynek mibenlétét élete árán sem szándékozott felfedni, s ezidáig mindig különös figyelemmel burkolta homályba azt.
Igaz, bár régi mesteréhez, Darth Sidiushoz mára csupán a bosszúvágy kötötte, egy dolgot mégis elért a sith nagyúr sokéves közös tevékenységük során. Mault titkon egészen lenyűgözte a Galaxis Operaházban játszott megannyi előadás, melyeket mestere társaságában, álruhában kísért figyelemmel gyerekként. A Mon Calamariak Tintahalak Tava balettjének koreográfiája például igencsak hasznosnak bizonyult a csatatéren is egy-egy jedivel vagy kalózzal szemben. Igen, táncolt. Ez állt mozgékonyságának hátterében, ám ezt olyan titoknak tartotta mellyel sokszor még ő is nehezen nézett szembe. Most azonban egyszerre igen kellemetlen szituációban találta magát, hála haszontalan protéziseinek.
Maul privát körletének padlóján ült, szemre láthatóan törött lábbal. A mandalóri technika fejlettsége képes volt valamiféle szintetikus érzést adni végtagjaiba, mely korábban leplezetlen örömmel töltötte el, most mégis azt kívánta bárcsak újra megszűnne az érzés, a szerkezet ugyanis enyhén kitekeredve feküdt teste alatt, a törzséhez kapcsolódó illesztések pedig fájdalmasan vájtak az érzékeny bőrbe, mély nyomokat hagyva azon. Be kellett lássa, bármennyire is erőtlennek érezte magát ettől, jelenlegi helyzetében segítségre volt szüksége. Azt az egy személyt hívta tehát akiben bízott annyira, hogy további kérdések nélkül simítsa el az ügyet.
▬▬ι═══════ﺤ
Rook Kastot a szobába lépve meglepő látvány fogadta. Főnöke – bár kapcsolatuk az utóbbi időben sokkal inkább kölcsönös bizalmon alapult, s a nő hit annak mélységében, mégsem talált egyelőre jobb szót Maulhoz fűződő viszonyára – a tér közepén ülve nézett fel rá, arca pedig, bár ezt a férfi igyekezett elrejteni, fájdalmas grimaszba torzult. A nő pillanatnyi meglepődöttségét követően aggódva futott oda hozzá, felmérve a helyzet súlyosságát. Maul mogorva pillantása azonban azt üzente „Egy szót se.”
Rook a zabrakhoz hajolva már-már éppen felsegítette volna őt, mikor szeme sarkából megpillantott egy régi típusú coruscanti zenelejátszót, mely látszólag sebtében volt félre tolva, talpa ugyanis keskeny vonalat húzott közte és a dathomiri között, kinek szúrós tekintete a mandalóriról ismét a padlóra tévedt.
Maul szégyellte magát, realizálta Rook, s kérdőn kereste a másik tekintetét.
– Elég. – Utasította halkan a zabrak, bár hangsúlya inkább kérésnek hatott. – Nem... Nem szeretném részletezni mi történt.
Kezét elutasítóan tartotta arca elé, elhatárolva magát a nőtől, a mozdulat következtében viszont az illesztések mélyebben vájtak húsába, melyre fájdalmas felszisszenéssel reagált s másik kezével reflexből a mandalóri felé nyújtott karjába kapaszkodott. Zavarodottságát leplezve engedett fogásán, igyekezve úgy tenni, mintha csak véletlenül ért volna Rookhoz, s egyáltalán nem lenne szüksége egy baráti érintésre.
Rook Kast azonban büszke volt jó megfigyelő képességeire, merész mosoly terült el arcán. Úgy érezte valami különös bátorság szállja meg elméjét, s egy pillanat múlva valami olyasmit fog tenni, melyet korábban úgy gondolt sosem fog megengedni magának, bármennyire is ott lakozott szíve mélyén.
– Hogy is kerültél ebbe a helyzetbe? – Kérdezte pimasz játékossággal hangjában. – Csak nem táncoltál?
Maul elvöröslött, bár ezt csak Rook érthette, aki épp elégszer figyelte már meg a zabrak minden rezdülését.
– Elég, mondom. Arcátlanságod miatt megbüntethetnélek. – Szólt haragosan.
– De nem fogsz. Hisz nélkülem nem mész innen sehová. – Hajolt hozzá közelebb Rook, s kezével lágyan vezette lennebb a férfi kezeit arca elől. – Szükséged van rám.
Rook utóbbit már-már a férfi fülébe suttogta miközben keze átvándorolt annak mellkasára s finoman taszította hátrébb őt.
– Mit művelsz?
– Shh, lazulj el. Segíteni fogok, de előbb őszintének kell lenned velem.
– Nincs mit mondanom.
– Milyen kár, hátha így megered a nyelved. – Mondta, majd még egyet taszítva a férfin a földre fektette őt, s csípőjén elhelyezkedve hajolt nyakához, majd megszívta azt.
Maul törzsét az illesztések újfent végigkarcolták a nő súlya alatt s biztosan ezért hagyta el száját egy mély sóhaj, melyet csakhamar újabbak követtek ahogyan Rook csókókkal hintette be a férfi nyakhajlatát, majd lefelé haladva mellkasának puha részeit, néha fognyomokat hagyva maga után, melyek egyre bátrabban s mélyebben vájtak testébe. A férfi nem ellenkezett, kezei Rook combjait és csípőjét keresték úgy húzva még inkább magára a nőt. A törzsében érzett eddigi kellemetlen fájdalom most jóleső, forró bizsergéssé alakult át, mely látszólag elégedettséggel töltötte el a mandalórit, ki megszabadítva őt köpenyétől, kezével most a karcolások nyomait tapogatta ki nyomást helyezve a zabrak testére. A fokozódó fájdalom belülről égette kiszívott testét, vére tombolt az ereiben s kénytelen volt hangot adni hevülésének, melyet a mandalóri újabb és újabb harapásokkal jutalmazott nyakán, karján, bordái alatt, fülén, ahol csak érte. Forrósága apró, vörösen gyöngyöző sebeken keresztül igyekezett távozni, s nem tudta felfogni miért izgatja mindez ennyire.
A dathomiri feketére tetovált ujjperceire egyenként harapott rá, egy pillanatnyi időt hagyva mindegyik között, figyelve a felizgatott férfi minden reakcióját, aki hangos, szaggatott sóhajokkal válaszolt a játszmára.
– Ne hagyd abba. – Kérlelte a zabrak könnyes tekintettel, mikor már nem bírta tovább a lassú kínzást. A nő túl nagy hatással volt minden porcikájára, melyek pillanatok alatt váltak sokszorosan érzékenyebbé.
Rook elszakította pillantását eddigi munkájától és Maul szemeit kereste. Tekintetük összeakadt, s büszkén vigyorodott el, látva az indulatos mámort a sárga íriszek mögött.
– Jó fiú. – Suttogta kihívóan a fülébe harapva, majd a nő néhány újabb mozdulatát követően Mault elérte a gyönyör. Látása elhomályosodott, feje pedig majdnem hátrabukott, melyet Rook tarkójától fogva akadályozott meg s húzta közelebb magához a férfit, hogy csókot leheljen ajkaira, majd ismét rájuk harapott apró vérpatakot hagyva maga után.
– Lám mégis van hangod, mégse árulod el az igazat. – Szólt mély, élcelődő hangon.
– Győzz meg akkor arról mennyire akarod! – Vágta vissza Maul az erővel még inkább magához rántva a nőt, aki értette a célzást s hagyta, hogy a férfi fokozatosan megszabadítsa vörös-fekete páncéljától majd ruháitól, közben viszonzásként ajkával leheletnyi érintéseket hagyva a mandalóri tökéletesen edzett, szoborszerű testén.
Rook, az irányítást újra hatalmába ragadta. Kezeit elvéve a dathomiri mellkasáról, annak kezei után nyúlt, lefejtve azokat testéről s összekulcsolva ujjaikat a fekvő férfi két oldalán. Csípőjét előre hátra kezdte el mozgatni a férfi derekán, ritmikusan véve a levegőt, mely mindkettejükből meleg, nedves izgatottságot váltott ki. A mandalóri most saját érzéseire koncentrált hagyva, hogy az alatta fekvő zabrak minden rezdülését magába fogadja, aki így legyűrhetetlen vággyal figyelte az őt domináló nő mozgását. Világos, puha bőre a szoba sötétjében mintha világított volna, szépsége megigézte Mault, mámoros ködbe borítva agyát. Csak ő ejthet ilyen hegeket testén, gondolta.
A mandalóri eközben Mault elengedve nyúlt egyik kezével magához, ujjaival továbbra is testük érintkezésének közös ritmusára mozogva az érzékeny bőrön, majd egyre gyorsabban, mély sóhajokat felszakítva torka mélyéről. A dathomiri felszabadult kezei most a nő felsőtestét simították végig, meg-meg állva puha formáinál, ujjai között mozgatva azokat, úgy kényeztetve a nőt, aki így egyre hangosabb lett. Maul lélegzete szintén szabálytalanná vált, a mandalóri mozgása keltette forróság ismét elöntötte testét, most azonban igyekezett minden erejével a másikra koncentrálni. Eddigi összhangjuk rendszertelenné és zavarossá vált, Rook lökései erőteljesebbek lettek, s szabadon maradt kezével Maul nyakát ragadta meg támaszt keresve valahol. A férfi lélegzete elakadt, s vörösbe borult szemmel nézett a másikra.
– Erősebben. – Kérte határozottan, s a karcos hang hallata éppen elég volt ahhoz, hogy átlendítse Rookot a csúcson, ki eleget téve a kérésnek szorított fogásán, s felsírva szólt:
– Akarom. Akarlak. Akarlak.
Mault Rookal egyszerre öntötte el a kielégültség, a nő ernyedt testét egészen magára rántva kezdte el csókolni ajkait, viszonozva a korábban kapott lágy harapásokat. Rook körmeit a férfi hátába vájva ölelte őt át. Egy pár pillanatig teljesen elvesztek saját élvezetükben, majd figyelmük akaratlanul terelődött át a másikra. Pihegő légzésük összehangolódva tért vissza a megszokott ritmusba, miközben az őket körülölelő mámor fokozatosan csillapodott.
Most csak ketten léteztek, teljes lecsupaszítottságukban figyelve egymást, minden teren, minden időn kívül.
A korábbi vad mozgás keltette nedvesség, most hidegen gyöngyözött a nő testén, mely hirtelen magához térítette őt kábulatából, s zavartan húzódott el, ekkor realizálva milyen súlyos határokat léphetett át a zabrakkal való kapcsolatában. Páni félelem töltötte el elméjét nem értette mi szállta meg korábban, mi volt ez a merészség, miért volt ilyen felelőtlen, mit tett éppen főnökével, miért, miért, miért?
Szíve mélyén persze tudta jól az igazat, minden cselekedete tökéletesen őszinte érzelmekből fakadt, melyet még képtelen volt bevallani magának, így hát legszívesebben tagadásba menekült volna, kiszakítva magát a férfi határozottan ölelő karjaiból. Maul azonban testével követte testének mozgását, így ismét ülő pozícióba kerültek, Rookot a férfi törött lábaira elhelyezve. Az egykori sith érezte az erőben a szoba légkörének hirtelen változását, a vággyal telt vöröseket és meleg narancsokat hideg kékek és kétségbeesett lilák váltották. Rook már éppen szólásra nyitotta volna a száját valamiféle bocsánatkérés gyanánt mikor Maul törte meg a csendet.
– Az edzés része.
A mandalóri zavarodottan nézett a zabrakra.
– A tánc. Évtizedekkel ezelőtt kezdtem, praktikus a párbajban. Stratégiai előny.
Rook lassan pislogott, megértve a szándékot Maul szavai mögött. Ő is akarta, tudta. Ő is érezte azt a valamit, a vonzalmat kettejük között, mely hónapok óta egyre közelebb húzta őket egymáshoz, ők mégsem kapták soha az alkalmat, hogy beszéljenek róla. Eddig. Vigyor húzódott szája szélére.
– Tehát szeretsz táncolni. Tudtam én, hogy beszélni fogsz drágám.
Maulban megállt az ütő, mellkasa Rook keze alatt ismét felhevült az utolsó szó hallatán, de nem öntötte el harag a játszma miatt, inkább folytatta.
– Edzés. Épp gyakoroltam mikor ez a vacak – mutatott hamis ingerültséggel műlábára – tönkre ment.
Rook huncut, de együttérző mosollyal tekintett a zabrakra. Nyakát átkarolva húzva őt ismét közelebb magához, hogy csókjaival újra belé folythassa a szót, s nyomokat hagyva vörös-fekete testén tegye őt magáévá.
▬▬ι═══════ﺤ
Órákkal később a mandalóri Maul oldalán sétálva tartott vissza saját körletébe az orvosi szárny felől. A férfi immár nem szorult támogatásra, mégis nehezen vette rá magát, hogy távozzon mellőle, Maul pedig szintén nem küldte el, sőt a szokásosnál talán békésebben lépkedett Rook mellett, mígnem szobájának ajtajához nem értek. A dathomiri igyekezett nyugodtnak látszani miközben búcsút mondott, szót sem ejtve korábbi kalandjukról. A nő azonban nem engedte feledésbe merülni vágyai kiteljesedésének éjszakáját.
– Legközelebb táncoljunk ketten szépfiú. – Súgta Rook a fülébe, miközben elhaladt mellette, Maul pedig úgy érezte megőrül a benne tomboló vágyak kavalkádjában.
Azt gondolta, többet sosem lesz képes elszalasztani egy ilyen lehetőséget.